KÖNYVBARLANG

2015. november 2. hétfő

K-

A történelem vérfolyama

caspar3Az elmúlt hónap hiába volt irodalmilag túlpörgetett időszak a számomra, benne egy Könyvtárosok Hetével, abban egy DE!book rendezvénnyel, majd rögtön utána egy Debreceni Irodalmi Napokkal, talán éppen hogy ezért, egyetlen könyvet sem tudtam rendesen végigolvasni.
Azaz, mégis csak akadt egy, amit viszont oda-vissza többször is átrágtam, sőt emésztgettem, egyes részeit kiköptem, majd újra ízlelgettem…

Szóval Izolde Johannsen történelmi vámpíropuszának következő nagy fejezetét, a Franciaországot szerkesztettem, lektoráltam. Sajnos karácsonyra már nem lesz kész, ezt biztosan állíthatom, akárcsak azt, hogy ennek ellenére érdemes várni rá.

Aki még esetleg nem találkozott A kárhozat éjjele sorozattal, annak nagyon röviden:
Egy kelta eredetű, tizenöt esztendős fiú vámpírrá változik az ókori Rómában, és onnantól kezdve az ő fél-életének nyomon követésével élhetjük át Európa, aztán majd később a nagyvilág történelmi eseményeit.
Az írónő szerencsémre nagyon felkészült a saját témaköréből, így legfeljebb csak kisebb figyelmetlenségek okozta hibák fordulnak elő a történetben. A munkám nagyját a stilisztikai csiszolás teszi ki, így még élvezhettem is magát a sztorit.
Minthogy a kötet várhatóan meglépi majd a félezer nyomtatott oldalt, már most keresem a helyet a polcomon, ahová majd befér. Minthogy a teljes sorozat nyolc kötetesre tervezett, lassan a lakáscserén is gondolkoznom kell.

Az első rész az ókorral együtt ér véget, és ehhez méltóan a Róma címet viseli. A második kötet címlapján az Anglia felirat dicsekszik, bár maga a történet a keresztes háborúkon is átível.

A most megdolgozott kötet a 14., 15. századot öleli fel, A rettenthetetlen című filmből ismert skót felkelés ugyanúgy benne van, mint Jeanne d’Arc és a Rózsák Háborúja. Tehát a cím megint nem determinál, viszont megjegyzés szintjén még a Magyar Királyság is feltűnik benne. Ez azért említésre méltó, mivel ebből a nézőpontból szemlélve a történet főhősének, a Caspar nevű vámpírnak másfélezer éven át fel sem tűnik, hogy a Kárpátok medencéjében van egy királyság.
Minthogy az aktuális regény a vámpírtörténetek hagyományos eredőjének, Vlad Tepesnek az idején ér véget, sajnos még nem tudhatom, miként találkozik majd a korábbra visszadatált vámpír-mítosz az európai klasszikussal.
A nagy földrajzi felfedezések is ez után következnek, és ez a tény sokkal komolyabb határok közé szorítja a regény cselekményét, mint mondjuk az, hogy a főhősünk és annak több ismerőse kimondottan éjszakai életmódra kárhoztatott.
Az eddig eltelt másfélezer esztendő komoly jellemfejlődést is hozott magával: Caspar lassan képes elválasztani prédái birtoklásának gasztrikus és szexuális aspektusát, sőt, ha kicsit odafigyel, étkezéseivel sem szaporítja tovább eddigi, közel félmillió áldozatának számát.
A történetet az teszi igazán érdekessé, hogy bár vámpíros, mégsem ifjúsági irodalom. A gyermeki korból épp kiserdülőben lévő test, az éjszakai közeg, a legmagasabb politikai körökben forgolódás szinte törvényszerűen húzza hősünket a történelem legsötétebb, bűnöktől fortyogó, dekadens mélységeibe. Pedofil egyházfők, őrült királyok, vérengző bárók körül forgolódik, beteg, buja szeretők és feleségek karjai közt, ahol a gyilkosságok oly sűrűn követik egymást, hogy egy vámpír vadászata már fel sem tűnik közöttük. Ráadásul a gyalázatos szörnyűségek mellett, amiket a felkent méltóságok elkövetnek a pénzért, hatalomért, tényleg bocsánatos kis hibának tűnik Caspar különös étkezési szokása.

A hosszú történet során jól követhető az is, az emberiség tobzódása miként veti vissza a velük párhuzamosan élő más, értelmes fajok létezését, hogyan szorulnak egyre ködösebb, mitológiai háttérbe azok is, akiknek a történelem korábbi korszakaiban még az emberéhez hasonló, kezdetleges társadalmaik is léteztek. A vérfarkasok kolóniái elszeparált szigetekké válnak eddigre, a vámpír társadalom egy halványodó árnyékhatalom, az alakváltók, néreiszek, tündék elszórtan felbukkanó maradványfajok. Minden, ami „csak” élni akar, nem terjeszkedni, hódítani, uralomra törni, elsorvad az embertársadalmak nyomása alatt.
A lassan kifakuló mitológia mellett azonban ott sorakoznak a hasonlóképp gondolkodó emberi népek is: a természethez közeli, az ősi kultúrát, vallást követők szintén sorra tűnnek el az európai történelem forrongásában, a harmadik kötetben már szenzáció számba megy egy-egy valódi viking, kelta felbukkanása, a kor emberei értetlenül állnak eme régi civilizációk emlékei előtt, sőt már a latin is tudós fők holt nyelvévé degradálódott.
Mindezt a vámpírunk egyetlen folyamatként éli meg, számára már a középkor derekán tűrhetetlenné gyorsult a világ változása, amit csak egy részről tud feldolgozni a mindig új élményekre vágyó, gyermeki énjével. A mélabú, a múltba révedés is egyre gyakoribb, és ezekből a melankolikus állapotaiból néha egészen nehéz feladat kirángatni őt.

A Franciaország egy másik érdekes vonása, ahogyan a kor egészségügyét láttatja. A higiéniát, a járványokat, a harctéri felcserkedést.
Maga a szerző az egészségügyben dolgozik, és amúgy is az egyik kedvenc témája az orvoslás történelme, így aztán óhatatlanul belekerülnek a történetbe azok az információk, amik még élőbbé, még árnyaltabbá teszik a kort és annak mindennapjait. Örvendetes, hogy nem kell olyan valótlanságokra figyelnem lektoráláskor, hogy fertőzéseket gyógyszerrel kezelnének, vagy komplikált műtéteket hajtanak végre egy-egy szereplő megmentéséért. Bizony, itt a vérhas még ugyanakkora veszély, mint a bubópestis, az emberek az ostoba életvitelük miatt százszor többen pusztulnak, mint hősként, kard által a csatatéren.
Ja, ez ma is így van.
Én már tudom, de persze még nem árulhatom el, hogy a következő, még jobban felpörgetett évszázadokat lefedő regény milyen új vonulatokat vezet be. A nagy földrajzi felfedezések, a keresztény Európa ezzel párhuzamos népirtásai, technikai és tudományos fejlődése miként hat Casparra, a kelta rabszolgából vámpírúrrá fejlődött szörnyetegre.
Nos, a Franciaország legutolsó fejezete már erről is sokat enged sejtetni, de ahhoz, hogy azt elolvashassuk, előbb ki kell várnunk, hogy megjelenjen végre a könyv.

Remélem, ha nem is a karácsonyfa alatt, de már az újév első megjelenései között ott üdvözölhetem az új regényt!

Megjelenés:
Rovat: Könyvespolc

 

Kereső

Oldal ajánló