BODZA TOLLA – Bolla Bodza versei

2016. március 1. kedd

Parkoló lelkek

 

A lelkek parkolójában

melletted megállok,

s átnézek az ablakon.

Nem tudhatom, hány

kilométert hagytál

magad mögött, de

érzem, pár közös

utat már bejártunk,

felettünk elúszó

egek alatt.

Az átlátszó üveg

párája még jeltelen,

hűvös lélegzetével

ujjam hegyébe csíp

az érintés vágya,

miközben ablaktörlőd

mozdulatlan mered rám.

Magányom reflektora

riadtan kialszik lámpád

fényénél, s felbúg bennem

a motor bánatosan.

Nem egy a térkép

és más a végcél,

lesz-e keresztutunk megint:

a karosszériaszám kódolt

karmaként majd leköveti

gépies sorsunk.

Jó volna mindig féktávolságon

belül maradni koccanás nélkül,

s pihenőhelyeken tankolni

egymásból túlcsordulásig,

és gumiabroncsig koptatni

az élmények változó felszínén

minden földi álmunk.

A pálya gyors, és kanyarjaiban

kisiklani kockázat.

Féknyomaid némán bennem

csikorognak fel, s dudaként

hasítanám beléd féltésem,

hogyha hagynád.

A mély karcolásokat

elsimítanám saját

vérfestékem vaskötésű

folyékony mázával,

hogy metálos-szép

tükröm lehess.

Futóműved kíméletlen

kigurít és elvisz tőlem

távol újra, hosszú,

győztes futamokra.

 

 

Esztergom, 2015 Dec. 17

 

Megjelenés:
Rovat: Vers

 

Kereső

Oldal ajánló