TURKÁLÁS A MÚLTBAN

2016. március 1. kedd

PG- másolata

Elhagyott Létesítmények és Épületek Magyarországon

13. rész

A Százhalombattai Téglagyár

 DSC_0228

Százhalombatta település szinte mindenki számára ismert lehet. Kedves Duna parti város Budapesttől délre. Régészeti bemutató parkja, római kori emlékei, erőműve egyaránt érdekes látványosságnak bizonyulnak. Kevesen tudják, de a városban körülbelül 100 évig téglagyár is működött, mely a kilencvenes évek elején zárta be véglegesen a kapuit.

A téglagyár története

Az Óvárosban található téglagyárat Freiberger Dávid alaptította 1893-ban. A gyár egyes források szerint 1894-ben vagy 1896-ban kezdte meg működését. Az üzemet az óbudai székhelyű BHON-DRASSE társaság létesítette a dél-budai térség téglagyáraként, az Érd-Batta közötti lösz dombok déli részén,közvetlenül a Duna partján.

A téglagyárhoz egy 12 kamrás égetőkemence is tartozott, egy kb. 35 méteres kéménnyel. A kemencét fával tüzelték, az égetés 700-800 C-on történt. Ebben az időszakban elsősorban tömör nagyméretű téglát gyártottak. A téglagyár területén található egyéb épületeket is (kultúrház és a gangos ház) ebből a téglákból épültek.

Az 1900-as évek elején Balla (Freiberger) Henrik tulajdonába került, és részvénytársasággá 1911-ben alakult át, Budavidéki Gőztégla és Tetőcserép Gyár néven. Sokáig ez volt a település egyetlen nagyipari munkalehetősége. 1916-ban egy felhőszakadás következtében a völgyet elöntő víz hatására a kemence felrobbant. A gyárat csak 1922-ben kezdték el újra építeni, és 1924-re üzemelték be.

DSC_0243DSC_0238

Az megújult téglagyárban egy 16 kamrás, úgynevezett HOFMAN-rendszerű, körkemence épült, egy 65 méter magas kéménnyel. A kemencék felett fából épült térszárító tartozott. Az égetés 950-1000 C-on történt. A 112 m hosszú körkemencében a tűz 1-2 hét alatt ért körbe. Egyszerre 2-3 kamrában égett a tűz, 5-6 kamrát hűtöttek, 5-6 kamrát berakva tartottak és 2-3 kamrában folyamatosan dolgoztak a kihordók-behordók. Ebben az időszakban az Óbudai téglagyár mellett a százhalombattai az ország egyik legmodernebb gyára volt.1929-ben a gazdasági világválság kezdetén a gyárat leállították, és csak 1937-ben indították újra. A nagyméretű tégla gyártását leállították, és kisméretű téglát, illetve Biber cserepet (hódfarkú cserepet) kezdtek gyártani.

Az 1940-es évek elején a gyárat egy fehérvári építész vállalkozó vásárolta meg, a gyár irodaépületének homlokzatára 1942-ben a következő felirat került: „Lázár János tetőcserép és gőztéglagyára”. Az új tulajdonos számos korszerűsítést hajtott végre, pl. gőzüzemű anyagmozgató berendezéseket vásárolt.  Az üzemben, ebben az időszakban kb. 200 fő dolgozott.

DSC_0241

1950. november 1-én államosították a gyárat, ami így a Dél-budai Téglaipari Nemzeti Vállalat részévé vált. A cserépgyártást megszüntették, kizárólag téglagyártással foglalkoztak. 1953-ban a Pest megyei Téglaipari Egyesülethez kapcsolták a megye többi téglagyárával együtt. 1956 után a gőzmeghajtású gépeket elektromos gépekre cserélték, a csillés bányaművelést gépesítették. Jelentősebb technológiai fejlesztést később már nem végeztek.

1963-tól az újonnan megalakult Budai Téglaipari Vállalat részeként működött  tovább a gyár. Az 1968-as évben az üzem a csúcsidőszakát élte. A növekvő exportigénynek köszönhetően a százhalombattai gyár volt a Budai Téglaipari Vállalat legeredményesebb gyára. 1967–68-ban érte el a termelési csúcsát: 23 millió kisméretű téglát gyártottak.

Az 1960-as években megindult az Erőmű építése, és az új beruházás egyre több jó szakembert vont el a téglagyártól. Mivel a gyárat nem fejlesztették, a jó minőségű agyag kitermelése egyre nehezebbé vált és a gyár kapacitása folyamatosan csökkent.

A kemence kéménye a második világháborúban több helyen találatot kapott. Többszöri javítás után végül 1973-ban felrobbantották.

1990-ben a gyár termelését a folyamatosan romló munkakörülmények és az elavult technológia miatt szüneteltették, végül teljesen leállították.

Jó Tudni!

A téglagyár egyetlen megmaradt, műemléki védettséget élvező épülete napjainkra igencsak rossz állapotba került. Sok gerenda leszakadt, és néhol már a falakat is megbontották. Több helyre kikerült a „Belépni Tilos és Életveszélyes!”, tábla, ezt nem ár szem előtt tartani, amennyiben a terület és az épület felfedezése mellett döntünk!

DSC_0223

Megjelenés:
Rovat: Turkálás a múltba